dalszöveg magyarul a linkintöl(ht)
Papercut - Papírfecni
Miért érzõdik, hogy ma este van? Valami nincs itt benn rendben ma Miért vagyok ilyen feszült ma? Teljesen elhagyom a paranoiát Nem tudom mi volt fontos nekem elõször Vagy mibõl táplálkozott a kényszer Csak azt tudom milyen érzés Ha van egy hang hátul a fejemben Olyan, mint egy arc, amit belül tartok Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem Egy arc figyel mindig, amikor hazudok Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek (És mindent szemmel tart) Szóval tudom, ha itt az idõ: megszokom vagy megszököm Attól a belsõ arctól, ami hall engem Éppen a bõröm alatt
Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben Olyan, mintha nem tudnám megszûntetni a hangokat, amiket belülrõl hallok Olyan, mintha az arc belül, éppen a bõröm alatt lenne
Tudom, van egy arc bennem Megmutatja nekem az összes hibámat Benned is van egy arc, és A te paranoiád valószínûleg rosszabb Nem tudom, mi indított útra elõször, de tudom, hogy nem bírom ki Mindenki úgy tesz, mintha a lényeg az lenne, hogy Nem vagyok annyi, mint te, de Mindenkinek van egy arca, amit belül tart Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem Egy arc figyel mindig, amikor hazudok Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek (És mindent szemmel tart) Szóval tudod, ha itt az idõ: megszokod vagy megszöksz Attól a belsõ arctól, ami téged is figyel Éppen a bõröd alatt
A belsõ arc éppen a bõröm alatt
Lenyugszik a nap Érzem, a fény elárul engem
One Step Closer - Egy lépéssel közelebb
Nem tudom ezt tenni többé Minden úgy van, ahogy eddig mondtam Ezek a szavak mind értelmetlenek Örömömet lelem a tudatlanságban Minél kevesebbet hallok, annál kevesebbet fogsz mondani De te rá fogsz jönni mindenképpen Csak mint korábban...
Minden, amit mondasz nekem Egy lépéssel közelebb visz a végéhez És már készülök kitörni Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez És már készülök kitörni
Megtalálom a válaszokat, melyek nem teljesen tiszták Bárcsak tudnám hogyan tûnhetnék el Ezek a gondolatok mind értelmetlenek Örömömet lelem a tudatlanságban Minden folytatódni látszik Újra és újra, megint
Fogd be, amikor hozzád beszélek
With You - Veled
Egy álomba ébredtem ma A statikusság hidegségébe, és földre rakom hideg lábaimat Mindent elfelejtettem a tegnapból Emlékezve, hogy úgy teszek, mintha nem lennék többé már Egy kis ízlelés az álszentségbõl És elhagyatva vagyok a hiba virrasztásában, túl lassú reagálni Azt gondoltam, olyan közel vagy hozzám De még mindig olyan messzi vagy, és nem tudlak visszahozni
Ez igaz: így érzek Az arcod tette az ígéretet A hangod színe Festette az emlékeimet Még ha te nem is vagy velem Én veled vagyok
(Te), mostmár látom , mindent benn tartva (Te), mostmár látom, mégha csukva is van a szemem
Megütlek, és visszaütsz A földre esünk, a hátralévõ napok csendben állnak Szép vonal a kettõ közt Amikor a dolgot elromlanak, azt színlelem, hogy a múlt nem valós Most ennek az emléknek a csapdájába estem És elhagyatva vagyok a hiba virrasztásában, túl lassú reagálni Azt gondoltam, olyan közel vagy hozzám De még mindig olyan messzi vagy, és nem tudlak visszahozni
Nem Nem számít milyen messzire jutottunk Nem tudom kivárni, hogy láthassam a holnapot Veled
Points of authority - A hatalom pontjai
Játszd le a játékot mielőtt valaki más Hamis vádaknak tesz ki és megszégyeníti a neved Rejtsd el az arcod nem tudod végig vinni a versenyt Az iram túl gyors már nem sokáig bírod
Szereted ahogy rád nézek Közben élvezed a szörnyű dolgokat amiket velem teszel Ha feladom elveszed az életem A büszkeségem megtörik
SZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ AZT ÉLED AMIT TANULTÁL ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE AZT ÉLED AMIT TANULTÁL MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
Szereted a dolgokat amiket mondok vagy csinálok Ahogy újra megsértem magam csak, hogy visszatérhessek hozzád Ha feladom elveszed az életem A büszkeségem megtörik
ZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ AZT ÉLED AMIT TANULTÁL ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE AZT ÉLED AMIT TANULTÁL MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL Játszd le a játékot mielőtt valaki más Hamis vádaknak tesz ki és megszégyeníti a neved Rejtsd el az arcod nem tudod végig vinni a versenyt Az iram túl gyors már nem sokáig bírod (2X)
SZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ AZT ÉLED AMIT TANULTÁL ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE AZT ÉLED AMIT TANULTÁL MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
SZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ JÁTSZD LE A JÁTÉKOT, AZT ÉLED AMIT TANULTÁL ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL JÁTSZD LE A JÁTÉKOT, AZT ÉLED AMIT TANULTÁL AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE JÁTSZD LE A JÁTÉKOT, AZT ÉLED AMIT TANULTÁL MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
Crawling - Mászva
A bõröm alatt mászva Ezek a sebek nem fognak begyógyulni Félelmetes, ahogy zuhanok Összezavarodva, hogy mi a valódi
Ez valami bennem, ami húz a felszín alatt Megéve, összezavarva Ilyenkor nincs önuralom, Félek, hogy soha nem ér véget Irányítva, Nem úgy nézek ki, Mint aki újra megtalálja magát A falaim bezárulnak [Bizalomérzet nélkül, Meg vagyok gyõzõdve hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez] Már korábban éreztem, hogy ez az út Annyira bizonytalan
A bõröm alatt mászva Ezek a sebek nem fognak begyógyulni Félelmetes, ahogy zuhanok Összezavarodva, hogy mi a valódi
Kényelmetlenség, vég nélkül húzta magát fölém Eltérítve, Elfordítva A saját akaratom ellen, Kívül állok saját magam mérlegelésén Ez így kísért, Nem úgy nézek ki, Mint aki újra megtalálja magát A falaim bezárulnak [Bizalomérzet nélkül, Meg vagyok gyõzõdve hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez] Már korábban éreztem, hogy ez az út Annyira bizonytalan
A bõröm alatt mászva Ezek a sebek nem fognak begyógyulni Félelmetes, ahogy zuhanok Összezavarodva, hogy mi a valódi
Menekülés (3:04) |
|
Graffiti dekorációk... |
Porhintés az ég alatt. |
A bizalom állandó feszes hullázása a csúcson megtörik. |
Tanultam azt, amit mondtál, |
De amit megtanultam, az nem volt igaz. |
|
Kétségek között találom magam. |
Érzem a bűnök ujjlenyomatát, |
A te ujjaid nyomát. |
|
Refrén |
Menekülni akarok tőled, |
Búcsú nélkül! |
Meg akarom érteni |
Az igazság helyett a csodát! |
Nincs nyugtom, |
Amíg nem válaszolok a kérdésekre. |
Be akarom csapni az ajtót, |
És felnyitni a tudatomat! |
|
Zacskócsörgés és veszekedés hangja... |
Porhintés az ég alatt. |
Amikor jobban feltöltött egy másik hullám, |
A beszédeimben elmondott szavak |
Nem voltak igazak. |
|
Kétségek közt találom magam. |
Érzem a bűnök ujjlenyomatát, |
A te ujjaid nyomát. |
|
Én meg akarok szökni, |
És soha többé nem mondani, viszlát! [Szökj el!] |
Én meg akarok szökni! |
És miért nincsenek soha csodák? [Szökj el!] |
Én meg akarok szökni, |
És felnyitni a tudatomat! [Szökj el!] |
|
Refrén |
Menekülni akarok tőled, |
Búcsú nélkül! |
Meg akarom érteni |
Az igazság helyett a csodát! |
Nincs nyugtom, |
Amíg nem válaszolok a kérdésekre. |
Be akarom csapni az ajtót, |
És felnyitni a tudatomat! |
|
El akarok szökni, |
Felnyitni a tudatomat! (5x) |
Magamban (3:10) |
|
Mit csináljak? |
Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?! |
Vakon kövessem ösztöneimet?! |
Adjam fel a büszkeségem?! |
Rejtőzzek el a rossz álmok elől, |
Vagy engedjem, hogy őrjítsenek a szomorú gondolatok?! |
Üljek itt, és próbáljak meg nyugtonmaradni, |
Vagy próbáljam meg tettenérni őket?! |
Bízzak valamennyire a kapott hangokban, amik elárasztanak, |
Vagy ne bízzak senkiben, és éljek magányosságban?! |
Mert ez így tarthatatlan! |
Olyan nyúzott és sovány vagyok. |
Jó irányba indulok, de elveszek útközben. |
Felveszem mindennapi arcomat. |
De végül, mégiscsak, újból magamra veszem a kapott sértéseket. |
|
Pre-Kórus |
Magamban önmagam kérdezem, |
Hogy miért csak gondolatban, |
A valóságban miért nem vagyok képes megtalálni magam? |
|
Refrén |
Képtelen vagyok fenntartani magam. |
Mit is akarok, hisz olyan nyúzott és sovány vagyok. |
Ez minden. Túl sok nincs benne. |
Képtelen vagyok fenntartani magam, |
Odafigyelni valamire, felgombolyítani mindent. |
Az emlékezéssel kudarcba süllyedtem. |
|
Ha visszafordulok, védtelen leszek, |
És mehetek vakként, érzéketlenül. |
Ha feladom a büszkeségemet, mindent elveszítek, |
Elvesznek tőlem minden eddigi dolgot. Minden elmúlik. |
Ha olyanná válnék, mint ők, talán még túl is tennék rajtuk, |
De ha megpróbálom megragadni őket, a szolgájukká válhatok. |
Ha megöltek már az olyan kérdések, mint a rák, |
Akkor el leszek temetve a hallgatásba. |
Ezt válaszolom magamban magamnak. |
|
Pre-Kórus |
Refrén |
|
Te hogy gondolod? |
Olyan sok az, amit el fogok veszteni? |
Úgy félek. Érinthetetlenné váltam. |
Te mit remélsz, fogom majd tudni azt, |
Hogy mit kell tennem, |
Amikor már mindent megismertem? |
Ezt is mondd meg nekem! |
|
Te nem tudod, képtelen vagyok elmondani neked, |
Hogy hogyan kell elmenni. |
Nem számít, mit csinálok, |
Bármennyire keményen próbálom, nem láthatom, |
Nem tudom megmagyarázni, |
Hogy mi okból ragadtam ott a másik oldalon. |
|
Refrén (2x) |
Taszíts el Engem! (3:12) |
|
Hazudtam neked. |
Mindig ugyanazt az utat jártam. |
Ez az utolsó mosoly, |
Amit azért színlelek, hogy veled lehessek. |
|
Kórus |
[Minden széthullott. |
Az olyan ember, aki soha, még a szemöldökét sem ráncolja, |
Végül idegösszeroppanást kap.] |
Az áldozat rejtőzködik a hazugságban. |
[De mindennek van vége, |
És te hamarosan meg fogod találni. |
Mi már túlvagyunk a végén. |
Megfigyelheted, ahogy minden legombolyodik.] |
De az áldozat sosem ismert. |
|
Refrén |
Mért nem húztam el?! |
Mért játszottam meg magam?! |
Most látom, hogy te próbára teszel, |
Eltaszítasz engem. (2x) |
|
Próbáltam -úgy, mint te- mindent megtenni. |
Te is akartad. |
Most utoljára követek el hibát a kedvedért. |
|
Kórus |
Refrén (2x) |
|
[Mi túl vagyunk a végén, |
Ez az, amiért megtaláljuk, |
Hogyan kell mindent legombolyítani.] |
Az áldozat rejtőzködik a hazugságban. |
[Mi túl vagyunk a végén, |
Ez az, amiért megtaláljuk, |
Hogyan kell mindent legombolyítani.] |
De az áldozat sosem ismert. |
|
Refrén |
Mért nem húztam el?! |
Mért játszottam meg magam?! |
Most látom, hogy te próbára teszel, |
Eltaszítasz engem. |
|
Taszíts el engem! (2x) |
A place for my head - Egy hely a fejemnek
Néztem a holdat ahogy a sötét éjszakában ül az égen A nap fényével világítva A nap nem adott életet a holdnak hogy az magáévá tegye A hold tartozott eggyel Gondolkodásra késztet, ahogy viselkedtél velem, te tetted Kedveskedtél aztán csak hirtelen Elfordultál és elkezdtél kérdezni A dolgokról amiket vissza akarsz kapni tőlem Beteg vagyok a feszültségtől, beteg az éhségtől Beteg attól ahogy úgy tettél mintha tartoznék neked ezzel Keress másik helyet, hogy etesd kapzsiságod Miközben én helyet keresek a megnyugváshoz
EGY MÁSIK HELYEN AKAROK LENNI UTÁLOM MIKOR AZT MONDOD HOGY NEM ÉRTED LÁTOD, HOGY EZ NEM JÖTT BE AZ ERŐBEN AKAROK LENNI, NEM AZ IDEGENEKKEL EGY HELY A FEJEMNEK
Talán egy nap olyan leszek mint te és Áttaposok az embereken ahogy te tetted és futok Messze tőlük amerre csak tudok Aztán visszaemlékszem ki voltál Nyugodt voltál és erős Nagylelkű voltál de tudnod kellett volna, hogy az voltál Kihasználtad a barátságot, most látod Milyen csöndes egyedül
Beteg vagyok a feszültségtől, beteg az éhségtől Beteg attól ahogy úgy tettél mintha tartoznék neked ezzel Keress másik helyet, hogy etesd kapzsiságod Miközben én helyet keresek a megnyugváshoz (2X)
EGY MÁSIK HELYEN AKAROK LENNI UTÁLOM MIKOR AZT MONDOD HOGY NEM ÉRTED LÁTOD, HOGY EZ NEM JÖTT BE AZ ERŐBEN AKAROK LENNI, NEM AZ IDEGENEKKEL EGY HELY A FEJEMNEK
Megpróbáltad kihozni belőlem a legjobbat Menj el (7X)
EGY MÁSIK HELYEN AKAROK LENNI UTÁLOM MIKOR AZT MONDOD HOGY NEM ÉRTED LÁTOD, HOGY EZ NEM JÖTT BE AZ ERŐBEN AKAROK LENNI, NEM AZ IDEGENEKKEL EGY HELY A FEJEMNEK Kuss!
Beteg vagyok a feszültségtől, beteg az éhségtől Beteg attól ahogy úgy tettél mintha tartoznék neked ezzel Keress másik helyet, hogy etesd kapzsiságod Miközben én helyet keresek a megnyugváshoz (2X)
In the End - Végül
Ez egy dologgal kezdõdött Nem tudom miért Nem számít mennyire próbálkoztál Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet Hogy megmagyarázzak kellõ idõben Mindent, amit tudok Az idõ értékes dolog Nézd, elmúlik, amíg kileng az inga Nézd, visszaszámol a nap végéig Az óra ketyeg az élet elmegy (Ez olyan valótlan) Nem vigyáztam, míg Néztem, ahogy az idõ kirepül az ablakon Próbálva visszatartani, de még nem ismertem Mindent elvesztegettem csak azért, Hogy lássalak elmenni. Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az idõre, amikor
Keményen próbálkoztam És messzire jutottam De végül Ez semmit nem számít Le kellett esnem És mindent elveszteni De végül Ez semmit nem számít
Egy dolog, nem tudom miért Nem számít mennyire próbálkoztál- Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet Hogy emlékeztessem magam, hogy Keményen próbálkoztam Annak ellenére, hogy útközben gúnyolódtál velem Úgy téve, mintha a tulajdonod lennék Visszaemlékezve mindig harcoltál velem/Csodálom Hogy ilyen messzire jutottam A dolgok nem olyanok, mint amilyenek voltak Te nem fogsz felismerni többé Aztán nem is azt ismerted bennem vissza De ezek mind visszatérnek hozzám Végül Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az idõre, amikor
Bíztam benned Amennyire csak tudtam És ezért Legalább ezt az egy dolgot tudnod kéne....
Keményen próbálkoztam És messzire jutottam De végül Ez semmit nem számít Le kellett esnem És mindent elveszteni De végül Ez semmit nem számít
Elfeledve (3:14) |
|
Refrén |
A tetejétől az aljáig, |
Alulról újra fel, |
És most a csúcson fejezem be, |
A legjavánál, |
De közben elfelejtettem, mi volt a közepén. |
Messzire kerültem a biztonságtól. |
A kép még itt van, az emlék nem hagy el. |
De mégis, mire kellene vigyáznom? |
|
Ez a hely olyan sötét. A végét nem is láthatod. |
Az égbolton fordított kakas. |
Sokkol, hogy semmi sem képes megvédeni. |
Az eső cseppenként küldi a döntő problémákat. |
Erőszakosan szugerál a hatalom, |
Ahogy szorosan zárt szemekkel néz keresztül |
A rozsdás, rohadt poron, |
Mint a reflektor fénypontja a padlón, |
És zúdul a világra a színlelés rozsdája. |
A szemek könnyedén kinyílnak, |
És sötétség van újra. |
|
Refrén |
|
Kórus |
Emlékezetben te meg fogsz találni engem. |
Lángoló szemek... |
A sötétség szorosan tart engem addig, |
Míg felkel a Nap. |
|
Körülöttem minden mozgásban van. |
Ordítozás fent és lent, |
Mocskolódó megnyilvánulások hallatszanak szüntelenül. |
A kerekek körbeforognak. |
A múlt alkonya lopódzik, |
Utcalámpák, láncszemek, beton. |
Egy kis papírdarab lebeg lent az utcán, |
Rajta rajzolt képpel, míg el nem viszi a szél. |
Az emlékek most olyanok, mint ez a kép volt, |
Amikor a papír még nem volt összegyűrve. |
Így nem lehet újból tökéletes. |
|
Refrén |
Kórus |
|
Most te megszereztél engem, megkaptál tettben, |
Hozz vissza gondolatban! |
És én elmesélem neked, |
Hogyan látom a valóságot rajtad keresztül. (7x) |
|
Kórus |
Emlékezetben te meg fogsz találni engem. |
Lángoló szemek... |
A sötétség szorosan tart engem addig, |
Míg felkel a Nap. (2x) |
|